Interjúk:

Zenevilág (www.zenevilag.net) 2012.02.05.

Az elvont elemekkel fűszerezett, metal zenében jeleskedő veszprémi Guilthee zenekar, még 2006-ban alakult. Két demó és két nagylemez tükrözi eddigi munkásságát. A banda legutóbbi koncept albuma 2011-ben jelent meg, Homonculus Paradoxon címmel. Jelenleg a zenekar a harmadik nagylemezének munkálataival van elfoglalva, amely talán még az idén meg fog jelenni. Ennek kapcsán beszélgettem a zenekar dobosával, basszusgitárosával, Nagaarummal. Mit lehet tudniuk a súlyos fémzene kedvelőinek a GuilThee indulásáról? 2006-ban történt a dolog. Akkor még inkább szárazabb, lényegre törőbb zenét csináltunk, és akkor még mindenkinek meg volt a saját posztja a bandában. Mára ez már nem egyértelmű a komponálásban, és a hangszeres megvalósulásban sem. Megalakulásotoknál zeneileg milyen célokat tűztetek ki magatok elé? Extrém zene létrehozása volt a cél, ami mondjuk egy elég tág fogalom, de azért mondom így, mert talán ez az egyetlen kitétel, aminek mindig meg tudtunk felelni. Muzsikátokkal több irányvonalat képviseltek, de leginkább a pszichedelikus metal kap nagyobb hangsúlyt a zenétekben. Te hogyan jellemeznéd? Óvatos szeretnék lenni, mert ha valamit rámondok, biztos megkapjuk valakitől a nagyképűség bélyegét, úgyhogy az "elvont zene" szerintem tökéletes stílusjegy. A Lustration c. kiadvány 2009-ben jelent meg szerzői kiadásban, amit pozitívan értékeltek a hozzá értő kritikusok. De ott volt pl. az a HammerWorld-os sztori… Beszélnél róla? Ja... Igen! (nevet) A Hartmann Kristóftól kapott 1 pont. Volt szerencsénk ott lenni a Metal Hammer Hangpróbában. Viszonylag korrekt pontokat kaptunk mindenkitől, Uzseka például 8 pontra értékelte a lemezt a Sokkoló Korongokban. Ezzel szemben Hartmanntól egy kemény pöttyöt sikerült kapnunk. Lehet, hogy csak rossz napja volt, vagy túl sokat hallgatta a saját kiadós zenéit... Tudja fene. Már nem is érdekel. Tavaly jelent meg a Homonculus Paradoxon c. koncept album, ami a sötét középkorba repíti a hallgatót. Mesélnél a dalok születéséről, arról hogy hogyan és kitől jött az ötlet, a Succubi sztori feldolgozása? A jól bevált próbateremmentes módszerrel raktuk össze a lemezt, és olyannyira elszállt az agyunk, hogy 4 ember írta meg a szövegeket. VIII., Roy, Betty és Pataki Zoli. Persze VIII. volt az értelmi szerző, az egész színpadi körítést (librettó a szövegkönyvben) ő találta ki. Itt az volt a beirányozott elképzelés, hogy a pszichedelikus részeket egy kicsit visszavesszük a metál javára. Utólag ezt már nem tenném meg, de igyekeztem kompromisszumra jutni Roy elképzeléseivel. Nagy kedvencem Hermesovo születése, a Chorion c. nóta, ami nagyon gonoszra sikeredett. Ennél a szerzeménynél pörögnek be igazán a visszafordíthatatlan baljós események. Kinek a nevéhez fűződik eme remekmű megírása? Zeneileg és szövegileg is Roy hozta létre ezt a csodás szörnyeményt. Igazi gonoszság, és sötétség. Milyen tájegységhez fűződik a történet? Mennyi időt vett igénybe a dalok megírása, a teljes lemez elkészítése? Gondolom a több nyelv miatt kérded. Nincsen lokáció, akármelyik középkori boszorkánykonyha magáénak tudhatja a helyszínt. Fél év volt a zene megírása, majd a szövegek is 3-4 hónapon át készültek, mivel a sok szerző sok elképzelését VIII-iknak össze kellett gyúrnia. A dalok érdekessége, hogy több nyelven szólalnak meg. Ki felel a fordításokért? VIII. egy vajdasági magyar srác, így a rövid szerb részlet nem esett nehezére. Az angollal sincs különösebb gondja, valamint a német szövegrészletet Hans Sach-tól vette kölcsön. Betty anyukájában román vér is folyik, így az olasz részt ő könnyedén lefordította. A latin beszúrásokat Roy hozta, akárcsak a magyar részeket is. Elégedettek vagytok a végeredménnyel, a kiadvánnyal kapcsolatos kritikákkal? Lenne valami, amit így utólag másképpen csinálnátok? Én minden eddigi kiadványunkkal elégedett vagyok, de nem csinálnám meg mégegyszer a HP-t így. A GuilThee egy folyamatos zenei fejlődésen megy keresztül, aminek vannak lépcsőfokai, így minden egyes darab fontos alkotója az egésznek. Utólag, ha döntenem kéne a két eddigi lemezünk között, én az elsőre voksolnék egy hajszálnyival, mert ott több a pszichedelia. Nagyon szeretem a Homunculus Paradoxont, csak nekem nem nyújt akkora egységet, bármennyire is az lett konceptalbum. Meg szerintem túl lett díszítve egy kicsit. Melyik szerzemény áll hozzád a legközelebb? A HP-n? Írtam az előbb egy dalt, de már meg is vétóznám magamat. Szóval nem tudom. Minden számban hallok valami csúcspontot... Ha muszáj válaszolni, akkor a metálos dalok közül a Chorion, az elvontak közül meg a Red-Hand Succubi Theory. A 2011-es éve a bandának koncertmentesen telt. Közönség még élőben nem hallotta a Homonculus Paradoxon-t. Ennek mi az oka? Tervben sincs esetleg egy lemezbemutató koncert? Sőt! A 2010-es és a 2009-es év is koncertmentes volt, és ha rajtam múlik, soha többé nem adunk egy koncertet sem. A zenekar másik két tagja persze meg tud győzni, ha úgy hozza a helyzet, de akkor ragaszkodni fogok hozzá, hogy elsötétített teremben játsszunk. Nincs bajom a szerepléssel, lámpalázam sincs, lévén, hogy nagyon sok koncertet adtunk nagyon sok bandával az évek során, csak egyszerűen nem érzem úgy, hogy bármi közünk is lenne a pörgéshez, a "színtérhez". Túl sok a koncerteken az ember, a duma, és túl kevés a zene. Pedig szerintem élőben nagyot szólna a Homonculus Paradoxon, én személy szerint nagyon kíváncsi lennék az élő produkcióra. És ez az elsötétített terem jó ötlet. Nos, semmi esély arra, hogy valaha színpadra vigyétek az anyagot? Esély mindig van. Roy jelezte is, hogy ha szükség van a segítségére a színpadon, nyugodtan szóljunk neki. A többiekben meg, mint említettem nagyobb aktivitás van a koncertekre, mint bennem. Szóval nem mondom, hogy lehetetlen a dolog, de egyelőre biztos nem fog menni. Meg egy kicsit kitoltunk magunkkal, ugyanis annyi speciális effekt került fel a lemezre, amit nagyon nehézkes lenne élőben megszólaltatni. Esetleg szemplerről. Nekem nem probléma metronómra leküldeni egy koncertet. A GuilThee összes koncerjén metronómra doboltam. Viszont van még egy gond. Jelenleg nem tudom eldönteni, hogy dobos vagyok-e vagy basszer elsősorban... A stúdióban ez mindegy, de színpadon nem... És hogy érzed, melyik hangszer áll hozzád a legközelebb? Dobos vagyok alapvetően, a többivel még sosem álltam színpadon. Pár kérdés erejéig kanyarodjunk el a GuilThee-től. Van egy saját projected. Mi inspirált arra, hogy létrehozd a Nagaarum szóló projectedet? Az, hogy egy-két témám még a GuilThee-be is meredek lenne. Mellesleg kedvem támadt teljesen metálmentes dolgokhoz is. Tavaly jelent meg a Nagaarum – Nanoverzum c. album, ami a Pirisi Ákos barátod Müon - Hét ég c. szólólemezével együtt szabadon letölthető. Megközelítőleg tudsz egy számot mondani, hogy kb. hány ember élt a lehetőséggel? A honlapos számláló szerint, ami külön helyekről való letöltéseket számol, a Nanoverzum - Hét ég splitet eddig 146-an, az Űrkertet 124-en, az Űrerdőt meg 461-en kapták le. Ez is tanúsítja, hogy aki hallotta az elsőt, nem kíváncsi a többire. (nevet) Mi inspirál a dalok megírásánál, milyen témák érdekelnek leginkább? Húúú... Nem tudom... Komolyan. Állandóan változik. De nagyon szeretek a szintetizátorból kiindulni. Ritkán kezdek nótát gitárral. Eléggé élem a világűrt... Amikor megszólaltatok egy hangot a szintetizátorban, hosszú percekig tudom kóstolgatni. Csak szól, én meg hallgatom. Egy árva kitartott hangot. Jól meg kell ízlelgetni, szaglászni, mielőtt megszólal a következő. Készült egy klip is a rmWdtk c. nótához, melynek érdekessége, hogy feltűnnek benne Kátai Tamás skóciai fotói. Kinek volt az ötlete, hogy Tomi képei is bekerüljenek a videóba? Megkerestem, hogy vannak-e olyan képei, amiket még nem publikált sehol. Szabadkozott, hogy igen, de nem jók. Tamás eléggé igényes a dolgaira, így elküldött egy csomó fotót, amiket nem tartott túl sokra, nekem viszont volt egy pár közülük, ami nagyon betalált. Meg kimondottan a kopár skót vidékre vágytam, hiszen a dal témája is a sivárság, és a lelki sterilizáció... Gondolom nagy tisztelője vagy Tamás munkásságának. Meghallgattad a Rengeteg c. albumot? Van kedvenc Thy Catafalque nótád? Igen, meghallgattam a lemezt, és nagyon hangulatos alkotás, de nekem a Róka hasa rádió és a Tűnő idő tárlat jobban tetszett. A Molekuláris gépezetek számomra egy zenei elixir, egy nagyon finoman kidolgozott műalkotás. Különleges egyéniség vagy. Kultiválom a hozzád hasonló emberkéket. Sok olyan dolog foglalkoztat, ami a mai átlagos ember fejében meg sem fordul. pl.: a „tudományos világ elfajulása”. Zeneszerzésen kívül még mivel szeretsz foglalkozni? A "tudományos világ elfajulása", mint téma, részben személyes tapasztalatokon alapul, másrészt a minden igazát bebizonyítani vágyó materialista tudós hermetikus, önzáró csőlátását és törtető jellemét óhajtottam vele kifigurázni. A zenén kívül mással is foglalkozom, de nem szeretnék semmit elkiabálni, amíg fizikai valójában is létre nem jön. Elvileg egy hónapon belül minden kiderül... De még is mire készülsz? Mire számíthatunk? Amit az Űrkert lemezen elmeséltem burkoltan, azt hamarosan kifejtősebb formában is a publikum elé tárhatom, úgy alakult a dolog. Akkor most vissza a GuilThee-hez. Történtek azért némi változások bandán belül, pl. a névváltásnál, ami nagyon beugratósra sikeredett. Ebben az esetben akár tagcserékre is gondolhatunk. Nos, hogy is van ez?:) Nincsen tagcsere, Károly távozott tavaly augusztus végén. A névváltás meg azért történt, hogy elhomályosítsuk a saját személyünket, ami igazán lényegtelen a zene mellett. Tagcsere egyébként is elképzelhetetlen, hiszen a jelen szerzői trió eléggé meghatározó. Készülőben a harmadik album. Mit lehet tudni az új szerzeményekről? Zeneileg milyen változásokra számíthatunk? Zeneileg sokkal izgalmasabbak leszünk, mint eddig. Sok minden átértékelődött bennünk, változni fog a műfaj és a hangzás is egy kicsit. Ez érdekesen hangzik, és valójában egy újabb koncept album készülődik? Emil még nem döntötte el, hogy a szövegek hogyan kötik össze a dalokat, illetve összekötik-e őket egyáltalán. A múltkor pont együtt állt egy csomó dolog ehhez, így könnyű volt megcsinálni a középkori sztorit. Az biztos, hogy görcsölni nem fog rajta. Nem az a fajta fazon. (nevet) Konkrétan mikorra várható az új korong megjelenése? Már folynak a felvételek, és ezúttal mindent otthon csinálunk, tehát van időnk pepecselni, nem kell igazodnunk semmilyen menetrendhez. Mostanra teljesen a magunk urai vagyunk, ráadásul kiadónk sincs továbbra sem. A lehető legtökéletesebb állapot egy valódi szabad felfogású zenei mű elkészítéséhez. Időpontról fogalmam sincs őszintén megvallva, mert most is azt csináljuk, hogy egy számot egy ember ír meg, és VIII. tételei elég összetettek. Herr maradt az egyetlen tényleges gitáros a csapatban, így rá vár a bonyolultabb témák feljátszása. Mi az, ami még zenei téren megvalósításra vár a közeljövőben? Mi motiválja a csapatot a mindennapjaiban? Ez szinte napról napra változik, de az biztos, hogy a divatos irányzatok kedvelői egészen nyugodtan kihagyhatják a GuilTheet. Ami modernség eddig belénk szorult, hát most teljes egészében ki lesz irtva. - Andóca - Az eredeti cikket [itt] találod

Viharock (www.viharock.hu) 2011.05.08.

Második lemezük (Homunculus Paradoxon) kapcsán beszélgettem Tóth Gáborral, a formáció jónéhány teendőjét bevállaló, multihangszeres vezérével. Többek között szóba hoztuk a magyarországi zenélés mikéntjét, beszélgettünk a középkori alkímiáról, és persze magáról a komplex tételektől duzzadó, legújabb koncept-anyagukról. Aki még nem ismeri a zenekart, röviden bemutatnád? Milyen zenét játszotok, kikből áll a jelenleg felállás, illetve a névválasztás miértje? GÁBOR: 2006-ban alakult a GuilThee. Metált játszunk. Azért csak ennyit mondok, mert nem szeretem, mikor egy zenekar okoskodva agyonkategorizálja magát. Meg nem is tudom, milyen műfaj lenne ez pontosan. Belülről nem hallom tisztán. Négyen vagyunk, két gitárral, szinti effektekkel, hörgős-károgós, tiszta férfi és női énekkel, és időnként darálunk-szögelünk. Greskó Károly és Bachstetter Balázs gitároznak, Csula Emil károg és hörög, meg néha énekel, én programozom a dobot, a szintit, és kezelem a basszust, amióta nincs basszerosunk. Ezen a lemezen már Karcsi is hörög és énekel. A következő anyagon, ha a térdem rendben lesz végre ismét dobolni fogok, mert meguntam a programozott dobokat. A név egy szójáték. A guilty és a thee szavak összeolvasztásából jött, és Puskás Péter, az első hörgősünk (nem a megasztáros) találta ki. Vázold a zenekar eddigi életét, munkásságát – mik azok a dolgok, amikre különösen büszkék vagytok? GÁBOR: Két demó után (2007-ben voltak) két lemezünk jelent már meg szerzői kiadásban. Minden megjelent anyagunkra büszkék vagyunk, beleértve a demókat is. Én személy szerint visszatekintve zeneileg semmin nem változtatnék, semmire nem mondom azt, hogy máshogy kellett volna. Amire büszke vagyok még a zenei oldal mellett az az, hogy eddig összesen 33 kritika jelent meg rólunk, 4 interjú és két rádiós beszélgetés volt velünk. A honlapunk, a Myspace és Mymusic oldalunk pörög, ez utóbbin voltunk a hónap zenekara a több ezerből. Mindezt úgy, hogy nincs menedzsmentünk, és senki nem "tol" minket. Elég sok tagcsere zajlott nálatok a múltban – milyen alapproblémák merülnek fel nálatok általában? Ennyire nehéz lenne egy zenekar élete? GÁBOR: A tagcserék általában inaktivitás vagy ritkábban személyes problémák miatt történtek. Zenei nézeteltérések nem nagyon voltak senkivel. Nem igazán léptek fel, ez miért van? Inkább stúdió-produkciónak könyvelitek el magatok, vagy csupán ennyire lehetetlen összeegyeztetni a tagok, időpontok, helyek kombinációit kishazánkban? GÁBOR: Hát kis hazánkban sok minden lehetetlen, akik alkotnak azoknak főleg, a zenészeknek főleg, a metálzenészeknek főleg, a koncertezés meg bukta a javából. Itt nem arra gondolok, hogy szeretnénk milliókat leakasztani, hanem arra, hogy nem szeretnénk kétszer adni, mint aki gyorsan ad. Tehát zenét is, meg pénzt is - pénzt azért, hogy zenélhessünk. Pesten előszeretettel szokás a bandával előre megvetetni 50-100 belépőt, amit a banda majd elad, ahogy tud. Pár évtizede a koncertekre meghívták a zenekarokat. Most "lehetőséget" adnak. Ez megalázó. Kell a fenének az ilyen. Egyelőre (és nem nagyon látok esélyt, hogy ez változzon) olyan szinten vagyunk stúdió-zenekar, hogy még csak próbáink sincsenek. Az egyik téren tehát a 21-ik század akadályozza a zenészt, a technika és a hírközlés meg segíti. A másik, amiért nincsenek koncertjeink (egyébként az elején volt öt), mert a GuilThee egy ideje nem csak sima metálbanda, vannak ambient tételeink is, melyek szerves részt képeznek a lemezeken, és ezeket egyelőre nem tudjuk színpadra vinni, mert nincs szintisünk. A Homunculus Paradoxon egy középkori alkimista életéről szól – honnan / hogyan jött az ötlet, hogy ez legyen a koncepciója a második lemezeteknek? EMIL: Egy véletlenül felvetett ötlet nyomán. Legalább is az volt az elképzelés, hogy egy szám lesz amelyben alkimisták, vagy természetfeletti lények, vagy okkultizmus adják majd a szöveg gerincét. Aztán ez az elképzelés "konceptté" nőtte ki magát. Tudatosan, akkor kezdtünk, el összefüggő történetben gondolkozni (habár többen írtuk a szövegeket, függetlenül egymástól), amikor Károly elküldte a Hübrisz szövegét. A szöveg nagyon jó sikeredett és mintegy arra sarkalt, hogy tovább vigyük azt a gondolatmenetet, azt a történetet amit Karcsi itt összeszőtt. Így futott végül a Hübriszben össze az összes szál. Vagyis szövegileg ez a katarzisa, a lírikus csúcspontja az albumnak, hiszen itt történik meg az, hogy az alkimista felfogja és megbánja bűneit, valamint méltóságteljesen elfogadja az értük járó büntetést; ebben az esetben inkább jutalmat, hisz a szöveg azt sugallja, hogy e nyomorúságos élet után a mennyországban várnak rá. Azt mondják, hogy egy jó színdarabhoz, vagy filmhez, novellához a jó történet mellet, nagyon jó bevezetésre, és valahol a történet vége felé jó beteljesülésre, vagyis inkább hadd fogalmazzak így: kulminációra van szükség. Na most a mi esetünkben Károly megteremtette ezt a kulminációt és ekkor már körvonalazódni kezdett az a lehetőség, hogy egy átívelő történetet teremtsünk. Ehhez Betty megírta a tökéletes bevezetőt, azt amitől elkezdett működni a dolog. Ami ugye, beindította az egész gépezetett, amitől nem csak egymásra hányt szövegek lettek, melyekben ugyanazok a szereplők játszanak, hanem amitől tudatosan veszi fel az ember a történelem fonalát, hogy rá építse a következő jelenetet. Ez az első felvonás második jelenete, az alkimista laboratóriuma, ahonnan indul az egész történet. Amikor már ez a két pillér készen volt (a Hübrisz - a kulmináció, és a Red-hand Succubi Theory - a bevezető), akkor már könnyű volt összehozni egy összefüggő történetet. Ha már alkímiáról van szó – ti hogy viszonyultok úgy általában az okkultista dolgokhoz? Mennyire tartjátok megvalósíthatónak a bölcsek köve jelenséget, és ezt az egészet? EMIL: Azt azért látni kell, hogy ma egy olyan világban élünk, ahol mindent az anyag határoz meg. A szellem mint olyan, egészen kiszorult a mindennapi életből. Vagyis ma már senki nem törekszik arra, hogy tisztán tartsa a szellemét azaz a lelkét, viszont a legjobb samponokat és tusfürdőket vásároljuk meg, hogy a testünk makulátlan és tiszta legyen. A szellem már kiment a divatból, helyette a test uralkodik. És ez megváltoztatja az értékrendeket a világnézeteket. Második János Pált a napokban avatták boldoggá és nagy sokaság jött össze a szertartásra. Vajon tényleg feltételezhetjük, hogy mindenki aki megjelent ott a helyszínen, tisztában volt a boldoggá avatás mibenlétével, a szimbólumok jelentőségével, a szertartás miértjével, vagy akár az egyház üzenetével ezen a misztériumon keresztül? Én nem hiszem, hogy igen. Viszont sokan voltak, azért mert ez most divat, mert buli, mert kell, mert szokás, mert még nem voltam Rómában, mert ez a pápa mindig mosolygott stb. De az igazi üzenet és az igazi érték, már mintha rejtett maradna a többség előtt. Egykoron az embert, a gondolkodó lényt a szelleme vezette rá arra a felismerésre, hogy valami több is létezik ennél az életnél, a kulisszák mögött ott van valami. Ez a természetfeletti. Az, amit nem tud megérteni, és mégis letaglózva figyeli a maga körül lejátszódó folyamatokat. És megtanult vele élni. Megtanult hinni, feltétel nélkül. Nem azért mert ez volt a rend, vagy a divat, hanem mert együtt élve a természettel, a természetben rájött, hogy az anyagon túl kell hogy legyen valami. Az anyagba bele van oltva a rendeződés és a célszerűség elve, a rendhagyás és a célszerűtlenség elve és az irráció elve is. Ezeket az anyag mind passzíve viseli el, vagyis nem rendelkezik fölöttük, csak birtokukban van. És ezt a szellem fel tudja fogni, viszont azt, hogy milyen cél hordozója az anyag vagy a szellem, ezt nem tudhatjuk. És mintha ezt a mai ember elfelejtette volna. Egyszerűen túllép a dolgon és nem foglalkozik vele, de mégis rendszereket állít fel, melyekben ezek a dolgok léteznek. Például az okkultizmus. Na most az okkultizmus "olyan rendszer és gyakorlati tudásanyag, amely egy adott nép, kultúra, vallás általános, közismert rendszere mellett speciális, kevés beavatottnak szóló, titkos eszközöket alkalmaz." Itt jutunk el odáig, hogy valószínűleg nem is kell megemlítenem, hogy egy szövegírónak, történésznek, szociológusnak stb. ez mennyi adattal, ihlettel, infóval, "magyarázattal" jár. Az okkultizmus, mint minden rendszer, saját szimbolikával rendelkezik. Ahhoz, hogy megértsük a benne foglalt dolgokat, fel kell törnünk ezt a szimbolikát, vagyis tudnunk kell hogy mi mit jelent, és akkor tengernyi adatban tudunk hajókázni, és hihetetlen dolgokat megtudni Istenről és istenről, emberről, világról, lélekről... Persze az okkultizmus nem egy hit-axióma, és ma már nem is divat hinni bármibe. Nem hiszem, hogy valaki elkezdene varázsolni és szellemeket idézni, vagy megpróbálkozna okkultista praktikákkal a mai világban, arról viszont meg vagyok győződve, hogy tudunk úgy értékeket közvetíteni a világba, ha mindenkit a saját jelrendszerében szólítunk meg. A mai fiatalság, a kihaló sátánista szövegeken szocializálódó tömegek, (most csak a metál, vagyis a keményebb zenékre gondolok) hála Ozzyéknak, meg az Eagelseknek, talán még a Beatlesznek és az Uriah Heepnek is, nagyon jól elsajátította ezt a jelképrendszert és szimbolikát és ebben mozog otthonosan. Ezért ugyanebben a jelrendszerben, "ismert" történetekkel, szép mesét próbálunk elmondani szörnyű előzményekkel, kivégzésekkel, gonoszsággal és katarzissal, megtéréssel, mintegy felhívva a figyelmet arra, hogy "Több vannak földön és égen, Horátio, mintsem bölcselmetek álmodni képes." Tulajdonképpen, minden csak szimbólum. Az okkultizmus egy eszköz, mely jelkép rendszerében olyan embereket szólítunk meg, akik tovább akarnak látni a felszíntől. Nem csak felületessen átsiklani a dolgok felett. Így egy okkult történettel próbáltuk ezt úgy tálalni, hogy érdekes is legyen, szenvedélyes is, vad is, és tanító jellegű. Vagyis, hogy ne feledjük el, hogy van egy lelkünk, amit meg kell mentenünk a közönyös napok poklából. Talán ez a bölcsek köve. Talán bennünk van és várja, hogy felfedezzük. Mint mondottam már, hogy minden szimbólum. A kő amelyből arany lesz, ugyanúgy szimbolizálja a rút kiskacsát, amelyből egy napon szép hattyú lesz, vagy az embert aki az élet sivatagában szomjazza az igazságot. Az alkimista szimbolizálja a kereső embert, aki folyamatosan magyarázatok után kutat és nem adja fel, akkor sem, ha kudarcot vall. Félreértés ne essék, nem az alkímiát népszerűsítem, vagy az alkimistákról írom, hogy jó példaképek, viszont szimbolikus értelemben lenyűgoző jelenség, a vágy uralma és a törekvés arra, hogy értelmet adjon az életnek és kitartóan fürkészne a dolgokat a felszín alatt. Nyilván valamilyen szinten azért a középkorhoz is vonzódtok – hogyan tudnátok magatokat elképzelni, milyen lehetőségek várnának rátok? EMIL: Azért tűnhet úgy, hogy a középkorhoz vonzódunk, mert a történetek zömét onnan kölcsönözzük. Hihetetlen táptalajt biztosítanak, az ihletnek és a képzelőerőnek. Középkori versek, történetek, szövegek, események mind olyan dolgok, melyek mozgásban tarthatják a gondolkozó ember kíváncsiságát; új érdekkört támaszthatnak, sőt még érdekességnek is tekinthet néhány sorra, mind a keresztrejtvény újságban, amiben érdekességek vannak összegyűjtve, királyokról, országokról és az ember meghökkenve, vagy meglepődve olvassa őket és jól szórakozik. Remélhetőleg ezeket a fineszeket észreveszik az emberek, és örülnek majd neki, hogy ma is tanultak valami újat. A lemezen kibontakozó történet több részre tagolódik - több különféle élő vagy éppen misztikus szereplő mono/dialógjait hallhatjuk, ráadásul több nyelven. Miért éreztétek úgy, hogy ennyi mindent, és ilyen komplexen bele kell „sűrítenetek” a sztoriba? EMIL: Nem szűkségét éreztük, annak, hogy mindent "belesűrítsünk", maga a történet adta így magát. Ugye ez egy egész életet, életpályát átívelő fabula, és idő és hely hiányában így tudtuk megoldani. Persze lehet, hogy nem ez a legjobb megoldás, de mindazonáltal, hogy nagy kockázatot vállaltunk azzal, hogy egy életpályát összesűrítsünk (kép nélkül!) ötven percben, azt hiszem, hogy ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. A többnyelvűség leginkább a Babiloni zűrzavarra emlékeztetheti a hallgatókat, vagy az apostolok glosszolaliájára; ugyanis míg Babilonban isteni büntetés volt a nyelvek beszélése, vagy nem értése, addig az apostoloknak áldás volt, a nyelveken szólás. Az elragadtatás nyelve, ahogy nevezik. Ezzel mintegy érzékelni szerettük volna, hogy a főhős egy ilyen elragadtatásban éli le az egész életét, megszállottan a munkájával, és fioláival, mérgeivel, nem tudván, hogy Babiloni átok, vagy apostoli áldás a többnyelvűsége. A középkorban, mindenki beszélt latinul, meg azt a nyelvet, amit gyerekkorában megtanult, esetleg még más nyelveket is... Egy alkimistáról feltételezhetjük, hogy tudott olvasni így biztos, hogy több nyelven olvasott, beszélt. Sok recept különböző főzetekhez, kézel íródott egy darab papírra, ami azután vándorolt egyik műhelytől a másikig, keresztül kasul Európában, és nem mindegyik a köznyelven volt leírva, hanem vallonul, flamandul, németül, valamelyik olasz tájszólásban, magyarul, frankul. Így érdekes volt úgy hozzáállni, hogy mi lenne, ha a hős több nyelven beszélne, a lelkiismerete mondjuk csak olaszul, vagy latinul szólaljon meg, az álma az egy XV. sz.-i német tájszólásban legyen hallható, a mestere halála előtt szerbül mondja neki el a nagy titkot. Mintegy ezzel próbáltuk kelteni a titokzatosság érzetét és azt hogy nem mindenki értheti meg ezeket a titkokat. Sokszor még a beavatottak sem. Persze ez csak dramaturgiailag releváns, és az tudja majd igazán átélni ezt a többnyelvűséget, aki a szövegkönyvvel együtt hallgatja majd meg az anyagot, uram bocsá' talán még a dolgok mélyére ás, vagy lefordít egy passzust az internetes fordító segítségével. A másik ok. Fel szerettük volna kelteni a figyelmet és az érdeklődést. Vagyis azt próbáltuk elérni, hogy ne csak meghallgassák az emberek az anyagot, vagy elolvassák a szövegkönyvet, hanem utána is nézzenek, mondjuk egy-egy főzetnek, vagy éppenséggel a nápolyi esküvőnek, hogy ők is átéljék azt az érzést, amikor valaminek hallatán megvilágosulsz. Végül is, ez egy nagy story, sok kis storyból összerakva különböző nyelveken, amelynek a szórakoztatás mellet az elgondolkoztatás is valahol a célja. Valamint kutatás mámora. Persze az sem baj, ha valaki csak hallgatja és headbengel rá. Mennyit időt vett igénybe, míg mindezt az előbb említett koncepciót ilyen aprólékosan megterveztétek? GÁBOR: Mivel próbatermet nem tartunk fent, így lassabban haladt a dolog. Fél év alatt lett kész a zenei része a lemeznek. Emil kérte, hogy a szövegek megírása előtt teljes zenei vázlatot kér, majd miután ezt megkapta, 3 hónap alatt készültek el a szövegek. Ki írta magát a zenét, és ki felelős a szövegért? Hogy születtek a dalok – előbb melyik része készült el? Mennyiben volt ez csapatmunka, mennyi szabadságot kaptak a vendég énekesek/zenészek? GÁBOR: A zenét a GuilThee-ben úgy szoktuk szerezni, hogy egy ember ír meg egy számot. Jelen albumon a metálos tételek közül én írtam Balázs kisebb javításaival a Die Vier Junkfrauen-t és a Zitije Hermesovo-t, a többit Károly. Az ambient tételeket én szoktam analóg szimulátorokkal megcsinálni, de most Emil is alkotott egyet, mégpedig a kezdő Introitus Tragoediae-t. A szövegek közül Betty írta a Red Hand Succubi Theory-t, Károly a magyar szövegeket, kivéve az utolsót, mert az Pataki Zoltán verse. A többit Emil. Az olasz fordítást meg Betty anyukája csinálta. A zenészek és énekesek teljes szabadságot kaptak mindenhez. Időnként Karcsira kell rászólni, hogy még ne váltson témát, hagyja kifutni rendesen, amit felriffelt, mert ő mikor komponál olyan, mint egy buldózer. Áradnak belőle a témák :-D. De ennél a lemeznél már szinte erre sem kellett emlékeztetni. Ha ennyi dologra oda kellett figyelni, gondolom nem lehetett egyszerű a stúdiózás maga sem. Hogyan zajlott mindez, milyen körülmények között? GÁBOR: Hát ugye itt a dob kiesik, mert az nem stúdióban készült. Aztán mivel otthon van egy komoly audio rendszerünk (hangkártya, stúdióhangfal, mikrofon), egy-két akusztikus sávot és éneket otthon vettünk fel a végén. A női éneket szinte teljesen. Egyébként Pallagi Attila stúdiójában dolgoztunk Bándon. A ritmusgitárok, a szólósávok, a basszus, a hörgés, károgás, üvöltés és az ének jó része itt lett rögzítve. A keverést és a masztert meg otthon csináltuk. Egyetlen egy GuilThee anyag sem lett más által keverve. Mindet mi csináltuk. Rendkívül atmoszférikus a lemez – ha jól tudom, a különféle zörejeket, hangokat is mind-mind magatok rögzítettétek... GÁBOR: A 85%-ukat. Volt is vele kínlódás rendesen... Egészen addig élveztem, míg egyszer haza nem értem úgy, hogy 8-10 tök süket wav sávot vettem fel, mert nem tudtam, hogy mi az a gomb, amit meg kellett volna nyomnom a mobil felvevőn. Hát a fantomtáp volt az. Ez egy nappal azelőtt volt, hogy vissza kellett adnunk a cuccot. Alig került ki kezeitek közül a korong, amennyiben információm nem csalnak, már javában írjátok a következő anyagot. Erről mit árultok el, így előre? GÁBOR: Semmit. De valóban elkezdtük írni :-D Köszönjük az érdeklődést, a jó kérdéseket, és a lehetőséget. - Murphy - Az eredeti cikket [itt] találod

Fémforgács metal site (www.femforgacs.hu) 2008.11.21.

Kérdéseimre MSN-en kaptam a válaszokat, Bachstetter „Baksi” Balázs (gitár) hamar menni kényszerült, de frontember Csula Emil és a mindenes dobos-programozó TéGé kitartóan válaszolgattak. Kezdjünk is bele! A veszprémi Guilthee háztájáról a Lustration óta nem nagyon hallhattunk semmit. A lemezből anno 30 dbot nyomtatok, ezek tudtommal elég hamar el is fogytak, nemrégiben pedig történt újranyomás; és most hány db-bal szakadtok neki a világnak? A korongot hogy fogadta a közönség és hogy a médiumok, ha jól emlékszem, volt róla cikk nálunk is és a Hammerben is, illetve mindkettőnk hangpróbájában szerepelt. Milyenek a vélemények? TéGé: Most megint csak 25 db-ot sokszorosítottunk szigorúan a promóra, meg egy-két bennfentesnek. A Metal Hammer 8 pontra értékelte a cuccot a Sokkoló Korongok rovatban, amin azért meglepődtünk. A Hangpróbában meg csak azért végeztünk hátul, mert a Hartmann úr 1 pontra értékelte a produkciót, amit ezúton is nagyon köszönünk neki. Mi volt ennek az oka? Nem egy 1 pontos korongról van szó... TéGé: A Hartmannak kiadója van, és szerintem ki akart herélni egy produkciót, ami nem náluk született. A WMD új lemezét is lepontozta a semmibe. Egyébként azért nem nyomatunk nagyobb mennyiséget, mert a dalok.hu-ról le lehet tölteni a flac formátumot. Ezekszerint nem adtok annyira a kézzelfogható terjesztésnek akkora teret, miért? TéGé: Mert pont a terjesztő hiányzik. Ha valaki támogatni szeretné a bandát, megtalálhatja annak az elektronikus módját is, ami mellesleg teljesen jogtiszta. De egyelőre féltünk nagyobb összeget is beleölni a fizikai megjelenésbe, hiszen Magyarországon a lemezeladás gyakorlatilag megszűnt. Olcsó, sokadrangú formátumokra meg nem szeretnénk pénzt elverni. Ez a zene megkíván egy terjedelmes borítót, a szövegkönyvvel együtt pl... Ez így is van! Milyenek érzitek a külsőségeket? TéGé: Nem a te grafikáiddal volt a gond, hanem azzal, hogy nem tudtuk volna egy 10 oldalas szövegkönyvvel megjelentetni a cuccot... Plusz fotótenger... Emil: Nekem elejében nagyon fura volt. Viszont a színkompozíciók nagyon megfogták a fantáziámat. És nem utolsósorban az volt a lényeg, hogy (legalábbis számomra) mindenki beleadjon valamit abból, ami a fülén befért a fejébe. Ezúton is köszi. Hogy a témánál maradjunk, más web'zinek hogy fogadták a korongot? TéGé: Átlagban a 10-es skálán 8,5 körüli pontszámok jöttek ki, ami túlszárnyalta a várakozásunkat. De leginkább az tetszett, hogy mindenki különlegesnek, újnak tartja ezt az egészet, mert hát eddig nem nagyon próbálkozott senki a death/thrash műfajt házasítani a pszichedelikus témákkal. Persze volt olyan aki ezeket a betéteket "kimegyek a hűtőhöz egy sörért" - féle megjegyzésekkel díjazták. Ezúton üzenem nekik, hogy tojok rá, ez ilyen, ha nem tetszik, nem kell róla kritikát írni. Ne olyanok írjanak kritikákat, akik csak kőmetal fejjel gondolkoznak. Ezt hol írták? :} TéGé: www.musicdemo.hu - harĐ volt a szerző. Az érdekes név talán magáért beszél, na de hagyjuk a közelmúltat és nézzük mi is a jelen és jövő veletek. Az újító szándék tagadhatatlan, bár nálatok mindig azt érzem, hogy mikor valami újdonság kezdődik meg, előmenetelként tagcsere van listán, majd valamiféle lemezírásba kezdtek. Most is egyezik a képlet? Baksi: Igen, a képlet annyiban egyezik, hogy bár tagcsere nincs, de sajnos meg kellett válnunk Pestától... amúgy elkezdtük írni a második korongot.... Mi volt a kilépés oka és mennyiben fog az új lemez a Lustration nyomdokaiban lépkedni? TéGé: Pestának elég sokminden összejött mostanában. A családjával kell foglalkozzon, és ez nagyon elvette az idejét a zenekarozástól. A Lustration egy jó alap ahhoz az irányhoz, amit kiszemeltünk. Tulajdonképpen a tagság állandósulásával a zene is betonba foglaltatik valamelyest. Maradnak a védjegyszerű kísérletezések, csak egy kicsit kevesebb lesz. A Lustration-ön 1/3 : 2/3 volt a pszichedelikus : metal arány. Ezt egy kicsit eltoljuk, így most 1/4 : 3/4 várható. És nem külön tételekként lesznek, illetve nem feltétlenül. A Conomor the Accursed and Tréphine c. nóta jó példa erre. Hány téma állt eddig össze, beszélhetünk félkész vagy már szinte kész új szerzeményekről? Baksi: Eddig teljesen kész számok még nincsenek, kb. 2-3 számkezdeményt (riffmontázsokat) vettünk fel TG-nél, hosszabbat-rövidebbet egyaránt... de szerintem jó irányba indultunk. TéGé: 15-16 percnyi nyersanyagunk van kb., mellesleg én szeretném most előbb Emil pár szövegét rendesen áttanulmányozni, mielőtt összepakolom a szintitémákat. A Lustration-ön ez nem feltétlenül volt így. Az Enuma Elist kivéve. A szövegkoncepció gondolom marad a régi, Emil és elvont barázdái... Emil: Mivel annál fogva, hogy a "szövegek" zömét én írom, nekem jut az a megtiszteltetés is, hogy elnevezzem a készülő kedveskét. Így ennek azt a MUNKACÍMET adtam, hogy: Homunkulus Paradoxon. (Nagyon ki szeretném hangsúlyozni, hogy ez még csak munkacím!) Most azt szeretném, hogy egy kicsit összefüggőbbek legyenek a számok szövegei, és a múltkori túlnyomó teremtés szösszeneteket most egy kis sötét középkorra szeretném cserélni; alkímia, incubus, succubus stb. Mintegy, azt bizonygatva, hogy a középkor nem is volt sötét, mint ahogy azt a felvilágosultak mondják... TéGé: A felvilágosultak sötétítik be... Mármint, akik magukat felvilágosultnak mondják... Haha, mikorra várható valami kézzelfogható dolog? Emil: Ahogy a TG megfogalmazta a honlapon X Y Z... TéGé: Demó verzió szerintem nem lesz. Egyszer csak megjelenik. Most viszonylag kényelmesen vagyunk, hiszen alig fél év telt el a Lustration óta. Addig is várhatóak koncertek? TéGé: Hát igen, ez az, amivel mindig bajban vagyunk. A koncertek. 4-en négyfelé lakunk az országban. Logisztikai rémálom lenne egy koncertkörút. Eleve nem is szoktunk próbálni mostanában. Mellesleg élőben most Emil veszi a kezébe a bőgőt, így neki is össze kéne gyakorolni a kettőt. Már az éneklést, és a mackót. Quorthon sem koncertezett... Emil: Ja. Hát ez jó lesz. Már én is várom. Na jó, de a Bathory kultikus volt. Lesz valamiféle politikai töltöttsége a dolognak? A szövegekre gondolok, ahogy te is utaltál rá; "A felvilágosultak sötétítik be..."? TéGé: Ha rajtam múlna, lenne, de Emil jobb ezekben a dolgokban, így tőlem szabad kezet kap. Emil: A lényeg, hogy akik tudnak olvasni a sorok között, azok rájönnek, hogy mi a mondandónk/m. Persze távol attól, hogy menőzzek milyen jó cinikus-szövegíró vagyok, mégis akiknek szól az üzenet, végül is megkapják. TéGé: Ja, mellesleg nekem szimpatikus a Warrel Dane - féle módszer, hogy nem lőjük bele a magyarázatot az emberek agyába. Emil: És még annyit, hogy lehet egy kicsivel több erotikát is szeretnék most belevinni a dologba. (Nem mintha az előzőben nem lett volna...) De most olyan fekete-haj-kék-szem-szerelemre gondolok. Egy kis brutalitással megfűszerezve. Benneteket, családotokat és környezeteteket mennyire érintette a gazdasági válság, mennyire veszitek észre a mindennapjaitokban azt, ami a világban zajlik? Szerintetek kik lehetnek a felelősek? TéGé: Nekem személy szerint az is beüt még, hogy kábé egy éve masszívan foglalkozom is a témával, már ami annak a gazdasági-politikai-társadalmi hátterét illeti. Beleástam magam egy kicsit azoknak a csatornáknak az írásaiba, amikről a globalista médiának TILOS beszélnie, így sem az RTL Klub, sem a TV2, az m1, m2, de még a HírTV sem adja le. Ezek a szerzők ki vannak tiltva mindenhonnan, mert nem a nemzetközi pénzoligarchia bábjaiként ugrálnak, ahogy a tévécsatornák 90%-a. Le is kellett álljak egy kicsit a dologgal, mert kedélybetegségszerű tünetek kezdtek kiütni rajtam. Úgyhogy én nem csak a hatásait érzem a válságnak, hanem egy kicsit az okait is kezdem megérteni. És remélem nagyképűség nélkül állíthatom, hogy nem úgy látok bele a dolgok mélyébe, ahogy egy feltűnően okosnak tűnni akaró hirdeti magáról. Ha előre tudom, hogy mivel jár egy-két dolog felderítése, talán bele sem kezdek, mert nem olyan jó néha Frontin-nal elaludni... Emil: Az én apám már évek óta Németországban él valami nővel, de gondolom annyira nem viselte meg, mert az elmúlt időben felhívott egy párszor. (Ez nem volt jellemző rá.) A vajdasági része a családnak pedig küszködik, mint mindenki más... De mondjuk mi mindig csórók voltunk. Le kellet vágni a fülünket, hogy befoltozzuk a fenekünket. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy Vajdaságban előtte is elég siralmas volt a helyzet, úgyhogy ott valószínűleg nem buktak nagyon pofára az emberek, olyan nagy számban. TéGé: Na ja. A dombtetőről rosszabb a pöcébe esni, mint a lefolyóból, ahol már eleve a bokánkig ér... Bor vagy sör? Emil: Sör! TéGé: A bor finomabb, de a sör kíméletesebb. No igen, főleg egy szétkúrt este után. Apropó TG, neked a Guilthee formáción kívül akad egy másik projected is, mi is ez? A Pigballoon, ahol a saját antimetal cuccaimat írogatom, meg a Krampüs, amit a Lunatic Asylum-os Kovács Tomival és egy Takács Bálint nevű iszonyat torkú gyerekkel gyártunk. Szimpla gyilkos grindcore/death. Remek! Tervek? TéGé: A Krampüssel lesznek koncertek is... Mi a picsa? :} Nincs is más hátra, hogy feltegyem a szokásos kérdésem; Üzentek valamit a Fémforgács olvasóinak? TéGé: Aki nem akar magán segíteni, mert lusta, azt megeszik a cápák - Aki nem néz szét, az nem látja, ha kirántják alóla a talajt. Emil: Fuck the fanta, fuck the pizza all we need is Šljivovica! Köszönöm srácok a válaszokat! Sok erőt az újításokhoz! - haragSICK - Az eredeti cikket [itt] találod

Fémforgács metal site (www.femforgacs.hu) 2008.08.24.

Beszélgettem msn-en TG-vel, a GuilThee múltjáról, jelenéről, jövőjéről… Először is aki még eddig nem hallott a zenekarról semmit, annak hogy mutatnád be, mikor alakultatok és milyen stílusban tevékenykedtek? Tudtommal rengeteg tagcserén is átestetek, mik voltak ezek átlag okai? Illetve kérlek mutassad be az újdonsült és remélhetőleg végleges legénységet! - 2006 júliusa környékén alakult a GuilThee, miután Márton Péterrel egymásra találtunk egy közösségi portálon. Az akkori cél egy nagyon nyers, nagyon extrém zene létrehozása volt. Kettőnkön kívül Nagy Gergő volt még jelen basszerral (később a The Three Knot Lane demón énekesként), és Puskás Péter hörgött. Elfoglaltságaik miatt nem volt maradásuk. A tagcserék általában a zenésztársak nem megfelelő aktivitása miatt volt szükséges. Mostanra a stílusirányzatunk kibővült szintivel, de csakis analóg hangzás visszaadására utazunk ezen hangszerrel. Jelenlegi tagság: Bachstetter Balázs - ritmusgityó, Greskó Károly - szólógityó, Vértesi István - basszus, valamint pár hete Csula Emil hörög, és énekel. Én meg vagyok az elejétől. - Mennyire vagytok ismertek Veszprémben és a környéken? - Nem tudom, mert keveset koncertezünk. Az ismeretségünk a nagymérvű netes promóinváziónk miatt mindenfelé terjed. Abból a szempontból, hogy egy amatőr banda manapság a koncerteken kizárólag bukhat anyagilag, annyira nem is érdekel, hogy mennyire vagyunk ismertek Veszprém környékén. Amint az új 50 perc körüli hanganyagunk készen lesz, nem lesz gond a Veszprém körüli hírveréssel sem. Valamint addigra tudni fogjuk az új műsorunkat is. Gyakorlatilag most az történik, hogy csatasorba állítunk mindent, hogy jövő tavasszal neki tudjunk lendülni egy valódi koncertdömpingnek. - Országos turné dolog? - Nem tudom, ahhoz kéne egy nagyobb nevű banda. Erre is van már ötletünk. Úgyhogy semmi nincs kizárva. - Beszélgessünk az új műről! Mit kell róla tudni? - A legfontosabb szempontok még az év eleji nagy tagcserék előtt eldőltek. Például, hogy nem szabunk magunknak műfaji határokat. Az alap az továbbra is nagyon agresszív lesz, de néhol fel lesz hígítva szintszőnyegekkel, akusztikus gitárral, illetve dallamos énekkel is. Most már két gitárosunk van, így a többszólamú megszólalás, és a gitárszólók is könnyebben megoldhatók. - Mikorra várható valami végeredmény? Kislemez lesz, demó, album? A mű szót direkt használtam... - Ja, ez jobb is, mert nem szeretnénk abba a hibába esni, amibe egy csomó kezdő banda. Mindenki lemezzel, albummal vagdalózik, holott egy ratyi hangzású, halk, házilag laptopon kikevert hanganyag, aminek se kiadója, se terjesztője nincs, és a zenekar honlapjáról ingyen letölthető semmiképpen sem nevezhető lemeznek. Egy lemeznek már financiális ereje van egy bandára, így a legfőbb ismérve, hogy ingyér nem lehet hozzájutni... Max. fájlcserélőkkel, de ez más tészta. Úgyhogy igen sok körülménynek kell összejönni ahhoz, hogy "lemez" legyen. Leginkább annak, hogy keresztül tudjuk vinni, hogy a netről pénzért lehessen letölteni. Nyugaton ez már szokássá kezd válni. Nagyobb bandák is árulják a cuccaikat netes felületen. Ha jól fog szólni, és ez is összejön, akkor lesz kész a GuilThee első lemeze. Egyébként ismét csak demó lesz. - A stílus határok mennyire mélyre vagy magasságba repítenek majd? Magyarul mire számíthatunk a legénység csere folyamán magában a zenében? - Eléggé sokrétűek vagyunk, de más szemszögből meg nem. Próbálunk valami újat csinálni, de azt ma már nagyon nehéz. Pesta (basszgityó) a leginkább tradicionális arc. Ő tagja volt a legendás ajkai Black Molly-nak. Roy még fiatal és a stílusjegyei is erre utalnak, viszont néha nagyon meg tud lepni. Ezt úgy értem, hogy nagyon jó göteborgi témákat hoz, ami viszonylag ma divat, viszont utána meg ügyesen vált grindre. Baksi (ritmus) hihetetlen thrash arc, nagyon nagy riffművész. Klasszikus zenei tanulmányokat is folytatott egy évtizeden át, így ő nagyon okosan hallgat zenét. Emil meg a minap átküldött nekem egy készre írt nótát (gitárilag, basszerileg, dobilag, szintileg). Én meg jól elámultam, mert kiderült, hogy még a dobba sem kell belenyúlnom. - De azért nem kell számítani az ügyes svéd vonal miatt jelen kor divatcorejaira, igaz? - Remélem, hogy senki nem találja majd annak. Főleg, mivel lesznek olyan tételek az anyagon, ami még csak önálló számnak sem nevezhető. Elvont kísérleti témák... Elég sokat kísérletezünk elektronikával. Viszont azt előre kijelenteném, hogy nem a modern elektronikai vonalra kell gondolni, hanem amit a 70-es években nyomattak a Floydban, vagy a Uriah Heep-ben. Vagy a kevésbé ismert Mike Oldfield témák. - Tehát kísérleti ambientek, progresszív billentyű szárnyalások fültanúi lehetünk? S ha már itt tartunk, mondj már pár személyes kedvencet a zenei világból! - Progresszív? Hát ezt a szót lehetne boncolgatni, de szinti-virga-futamok biztosan nem lesznek rajta... Borsózik a hátam Jordan Rudess-től... Ha valaki ismeri a Floyd-tól az Ummagumma-t vagy az Atom Heart Mother-t, vagy pláne a A Saucerful of Secrets-t, akkor tudja mire számíthat.Fú, személyes kedvenc... Ez mindenkinél más és más. A honlapunkon ott figyelnek a kedvencek... - Én most a tieidre vagyok kíváncsi, a frontember egy csapatban meghatározó! - De én nem vagyok frontember, hé!... Annak ott a Roy, meg az Emil... - Te vagy az őstag, és a te kezed körül forog a csapat... - Egyébként hallgatok én mindenféle műfajt. Egyedül a reggae nem fog meg. Hát max. a csapat tennivalóit irányítgatom én, de a zenei része már nem körülöttem forog. Lehet, hogy a végső hangulati elemeket én pakolom rá a szintikkel, de az alapvető stílusjegyeket most már Roy hozza. Meg van egy nagyon karakteres basszerosunk is, aki méltón viseli a zenekari fikagép címet (ha ő valamit kritizál, arra érdemes odafigyelni, mert rendszerint van alapja), meg ott az abszolút hallású ritmusgitárosunk, aki meg mindig meghallja, ha egy hang nincs a helyén. Emil meg az ének mellett működik besszerosként is máshol, de ért a gitárhoz is. Ennyire jó kvalitásokkal rendelkező zenészek mellett nehéz lenne uralkodnom. De nincs is rá szükségem. Hála Istennek jó a hangulat. - Miről szólnak majd a szövegek? A textualitás eddig is elég súlyos témákat bontogatott... - Hát Emil esztétika szakon tanul Pécsett, és ahogy figyelem nagyon jártas mitológiai témákban, irodalomban és úgy általában a humán dolgokban. Lesz egy vers feldolgozás a cuccon, valamint megírjuk a bűnbeesés történetét is. Nem fogunk keresztény bandává válni, de az emberi bűnök azok, ami miatt szar egy csomó dolog. Magunkat okolhatjuk a szenvedéseink miatt. Ez valamelyest körvonalazhatja, hogy miről is fogunk üvölteni. - Nos, erre kíváncsi leszek! Mit üzensz a Fémforgács olvasóinak? - Szeressétek egymást! Ha valami szar, előbb magadba nézz bele, ne egyből mást szidj! - ...és az utolsó szó jogán? haha! - Éljenek a magyar sztárok! Fekete Laci, Pákó, és Molnár Anikó! Köszönöm az interjút, sok sikert kívánok! Aztán majd november környékén összefutunk! - haragSICK - Az eredeti cikket [itt] találod

Veszprém Index (http://index.veszprem.hu) 2008.06.27.

„Szembesíteni az embert az önnön bűneivel” A Guilthee zenekar 2006 júliusában alakult Veszprémben, azzal a célzattal, hogy elvont elemekkel fűszerezett death metal zenét alkosson. Az együttes dobosával, Tóth Gáborral beszélgettünk. Index: - Mit mondanál, ha röviden kellene bemutatnod az együttest? Tóth Gábor: - Két éve létezik a GuilThee. Némileg változtunk, de az eredeti kemény vonal megmaradt. A mondanivalónk célja szembesíteni az embert az önnön bűneivel. Index: - És mit, ha hosszabban? TG: - A tagcserékkel tűzdelt időszak után úgy néz ki, hogy megtaláltunk egy stabilabb felállást. Gondja-baja itt is van mindenkinek, de hála a 21. század technológiáinak és az internetnek, mind a komponálás, mind a gyakorlás megoldható akkor is, ha egymástól 200 kilométerre vagyunk. Miután Márton Péter kikerült a zenekarból kicsit kiszélesedett a GuilThee zenei spektruma, mert bár ő egy nagyon sokrétű zenész, most mégis szabadabbnak érezzük a stílusok közötti átjárást. Index: - Egymástól távol komponálni, ez mindig izgalmas. Ti hogy oldjátok meg? TG: - Roy átjön egy délután hozzám, és felnyom egy pár gityótémát. Vagy teljes számot, vagy csak témákat, amit majd utólag számmá gyúrok (gyúrunk) össze. Hazamegy, én meg ráteszem a dobot, meg a szintisávokat. Ezután megy fel a cucc a tárhelyre .wav formátumban, amit mindenki letölt, és komponál otthon. Gergő megírja a szöveget, majd lemegy a laptopjával a próbaterembe és felénekli. Kész egy demós szám. A másik módszer az, amikor nekem van egy konkrét ötletem, és az egészet összerakom itthon (dob, basszus, gityók, szinti) ének nélkül. Esetleg csak szinti lesz az egész nótában, majd rá elcseszett énekhangok, amiket majd szénné lehet effektezni, hogy kellően borult legyen az egész. Index: - Mi (ki) inspirál, hajt titeket? TG: - Ez személyenként változik. Roy és én mindenevők vagyunk. Úgy vettem észre, hogy Pesta is. Balázs sem csak metált hallgat, és Gergő is igényli néha a finomabb dolgokat, amikor éppen nem az agyturmix zenéit nyomatja. Viszont a koncepció most már az, hogy mindent szabad plussz death metal. Ezt úgy kell felfogni, hogy én például nem szeretek beleszólni más hangszerébe. Ha valami nagyon nem oké, egyszer megjegyzem, de ha a másik szeretné úgy hagyni, hát tőlem maradhat. Viszont, ha én komponálok meg egy nótát, azt szeretném nagyjából úgy visszahallani. Persze nem vagyok gitáros, basszeros, legfőképpen énekes sem, ezért az építő kritikával nincs bajom. Akkor sem, ha totál hülyeségeket rakok össze és birkatürelemmel elmagyarázzák, hogy ez kaka. Index: - Mi várható a zenekar közeljövőjében? TG: - Elkezdtük írni az első legalább 10 számos anyagunkat, ami merőben más lesz mint az eddigiek, annak ellenére, hogy a gyökerek megmaradnak. Általában minden banda „überkategorizálhatatlannak” szokta magát titulálni, így én ezt most nem tenném meg. Két fő irányvonal lesz jelen a zenénkben. A death metal és a 70-es évek elvont - analóg hangzású billentyűjátéka. Koncertek egyelőre nem lesznek, mert nincs kedvünk saját buxából csinálni a bulikat... Meghívásunk van dögivel, de egyelőre lemondjuk őket, mert igényeink is lennének. Az új hanganyag a netről lesz letölthető, de pénzért. A dolog jogi és adóköteles részét is megoldjuk, már folyamatban vannak a tárgyalások. A cég, akivel szerződünk nem ragaszkodik a kizárólagos jogokhoz, így ha kapunk egy jobb ajánlatot, hát léphetünk... Természetesen a végcél a kiadós szerződés. Eddig nagyjából 25 percnyi anyag van kész. Lesznek olyan számok is, amiben gitár és dob sem szerepel... Gergő, az énekesünk eddigi ötleteit összegyúrva egy egész történet fog megjelenni a hallgató előtt. A borítót Pataki Zoltán barátunk készíti, aki annak idején a Nuskullnál volt cikkíró. Jelenleg a Fémforgácsnak ír. Index: - A Guilthee online jelenléte igen erős, az iwiwen folyamatosan értesítesz mindenkit a banda híreiről, szinte az összes zenekarokat összefogó közösségi oldalon ott figyeltek. Milyen előnyeit látod ennek, volt már valami kézzelfogható eredménye? TG: - Persze. A Mymusic-on voltunk egyszer a hónap zenekara, amiből végül is a második, a The Three Knot Lane demó született meg, valamint nemrég mi lettünk a hónap legtöbbet lejátszott bandája ugyanitt. (Összesítésben a második helyen vagyunk a majd' 2000 zenekarból). A Myspace-en naponta kapunk rajongói leveleket. 16 demókritika, valamint két közleményünk jelent meg eddig. Ezen kívül még három helyen lesz velünk interjú rövidesen. A netes dolgok meg rettentő sok energia-befektetéssel fejlődtek fel ilyen szépen. A melóhelyem elég nyugis, így marad időm arra, hogy az Iwiw-en minden nap jelöljek 4-5 regisztrációval. A Myspace-hez megvettem egy segédprogit, amivel nagyon gyorsan lehet jelölni az embereket. Az eredeti cikket [itt] találod - Daoldin -